2012. november 24., szombat

szőrös disznóparéj

Termés:
Toktermése kupakkal nyílik. A lepellevelek szabadok, a toknál kissé hosszabbak. Magva 1 mm, lencse alakú, összenyomott, éles peremű, fényes fekete színű, néha kissé vöröses, sima.

Csíranövény:
A sziklevél alatti szárrész vörös, a sziklevelek hosszúkás szálasak, a csúcsukon hegyesek, hosszú nyélbe keskenyedők, alsó felükön lilás vörösek. A sziklevelek középső ere vastag, alul kiemelkedő, fehéres. Az első levél tojásdad, alul szélesebb, kerekített vállú, gyorsan nyélbe keskenyedő, felül enyhén kicsípett. A levelek erezete határozott, jól látható. A levél színe szürkészöld, a fonák vöröses.

Kifejlett növény:
Egyéves, magas, erőteljes, általában elágazó szárú, vastag, pelyhesen szőrös növény. Tojásdad alakú levelei hosszú nyelűek, nyélbe keskenyedők, a csúcsuk tompa, kissé kicsípett. A fonákon az erek molyhosak. A felső virágcsomók végálló, levél nélküli füzérben egyesülnek. A virágzat vastag, tömött. Az előlevél szúrós, árhegyű. A lepellevél hosszabb a toknál, csúcsa tompa, rövid szálkahegyű.

Elterjedés:
Nálunk mindenfelé nagyon gyakori gyomnövény. Talajban nem válogat, savanyú és meszes talajon egyaránt előfordul, legnagyobb tömegben a laza homoktalajokon találjuk. Melegigényes, későn csírázik, így a kalászosokban nincs nagy jelentősége, a kapásokban és az ültetvényekben uralkodhat. Triazin rezisztens biotípusának terjedésével még inkább előtérbe került. Módosíthatja elterjedésének és gyakoriságának megítélését, ha az országos felmérések alkalmával pontosan elkülönítik az A. chlorostachys-tól, mert kevert állományaikat gyakran homogénként kezelik az A. retroflexus javára.

2012. november 2., péntek

labodás vagy henye disznóparéj

Termés:
A tok kupakkal reped fel, a lepel olyan hosszú, mint a tok, a kupak nem bibircses, csúcsi fogai rövidek, egyenesek. Magva kerek, sima, lapított, tompa fényű, fekete, átmérője 1,3 -1,8 mm, így a hazai Amaranthus fajaink között a legnagyobb

Csíranövény:
A sziklevél alatti rész rózsaszín vöröses. A sziklevelek szálasak, alul rövid nyélbe keskenyedők. Az első levél hosszúkás, fordított tojásdad vagy lapát alakú, széles, lekerekített csúcsú, kissé kicsípett, alul fokozatosan nyélbe keskenyedő. A levélnyél, s alul néha az erek is vörösesek. A következő levelek szélén keskeny fehéres szegély van. A leveleken a főér jól észrevehető, az oldalelágazás viszonylag kevés.

Kifejlett növény:
Egyéves, heverő szárú, elágazó növény. Levelei lapát alakúak, visszásak, tompa, lekerekített csúcsúak, nyélbe keskenyedő vállúak. A levél fényes, szálkahegyű, ép szélű. A levél széle, oldalerei fehér szegélyűek. Virágcsomói levélhónaljiak. Az előlevélke nem szúrós.

Elterjedés:


Nálunk az 1920-as évek óta terjed. Főleg a meszes homok-, hordalék- és lösztalajokon található. Kapásokban és szőlőben gyakoribb, főleg amióta triazin rezisztens biotípusának terjedését valószínűsítik. Emellett földutakon, házak mellett, parlagokon, vasutak mentén gyakoribb. Jelenleg még vannak szinte alig fertőzött megyék, pl. Heves, ahol előfordul ugyan, de teljesen jelentéktelen, az Alföldön gyakoribb.