2012. december 16., vasárnap

parlagi ecsetpázsit

Termés:
A pelyvás szem 5-5,5 mm, oldalról lapított. A talpheg ferde állású, nagy, duzzadt peremű, gödrös. A toklászok olyan hosszúak, mint a pelyvák, 4 erűek. A hasi toklász szálka nélküli, a háti toklász alapi részéből viszont 6-8 mm hosszú, térdes szálka ered. Szemtermése tojásdad, érdes, sárgásbarna.

Csíranövény:
Ősztől tavaszig csírázó növény. A legfiatalabb levél begöngyölt. A levelek lemeze sűrűn bordázott, a fonák sima, szőrtelen, de nem fénylő. A levéllemez és szár találkozásánál a hártyás, ezüstszínű nyelvecske hosszú és szabálytalanul fogazott. A levélhüvely alul gyakran pirosló.

Kifejlett növény:
 Egyéves, közepes termetű, bokros növény, felálló vagy lekönyöklő szárral. A levélhüvely a felső leveleken ± felfújt. A nyelvecske hosszú, lapos háromszöges csúcsú. A buga mindkét végén keskenyedő, a füzérkék nagyobbak (4-5 mm), a pelyvalevelek kb. a közepükig összenőttek, fehéresek vagy ibolyáspirosak, nem szőrösek, legfeljebb az erek mentén pillásak.

Elterjedés:
Nálunk elsősorban a Dunántúl nyugati részein a legjelentősebb, de rohamosan terjed. Tipikus gabona gyom, de a repcében, cukorrépában, pillangósokban is előfordul. Nagy tömegben csak a nedvesebb talajokon nő, és a csapadékos, hűvösebb klímát kedveli.

2012. november 24., szombat

szőrös disznóparéj

Termés:
Toktermése kupakkal nyílik. A lepellevelek szabadok, a toknál kissé hosszabbak. Magva 1 mm, lencse alakú, összenyomott, éles peremű, fényes fekete színű, néha kissé vöröses, sima.

Csíranövény:
A sziklevél alatti szárrész vörös, a sziklevelek hosszúkás szálasak, a csúcsukon hegyesek, hosszú nyélbe keskenyedők, alsó felükön lilás vörösek. A sziklevelek középső ere vastag, alul kiemelkedő, fehéres. Az első levél tojásdad, alul szélesebb, kerekített vállú, gyorsan nyélbe keskenyedő, felül enyhén kicsípett. A levelek erezete határozott, jól látható. A levél színe szürkészöld, a fonák vöröses.

Kifejlett növény:
Egyéves, magas, erőteljes, általában elágazó szárú, vastag, pelyhesen szőrös növény. Tojásdad alakú levelei hosszú nyelűek, nyélbe keskenyedők, a csúcsuk tompa, kissé kicsípett. A fonákon az erek molyhosak. A felső virágcsomók végálló, levél nélküli füzérben egyesülnek. A virágzat vastag, tömött. Az előlevél szúrós, árhegyű. A lepellevél hosszabb a toknál, csúcsa tompa, rövid szálkahegyű.

Elterjedés:
Nálunk mindenfelé nagyon gyakori gyomnövény. Talajban nem válogat, savanyú és meszes talajon egyaránt előfordul, legnagyobb tömegben a laza homoktalajokon találjuk. Melegigényes, későn csírázik, így a kalászosokban nincs nagy jelentősége, a kapásokban és az ültetvényekben uralkodhat. Triazin rezisztens biotípusának terjedésével még inkább előtérbe került. Módosíthatja elterjedésének és gyakoriságának megítélését, ha az országos felmérések alkalmával pontosan elkülönítik az A. chlorostachys-tól, mert kevert állományaikat gyakran homogénként kezelik az A. retroflexus javára.

2012. november 2., péntek

labodás vagy henye disznóparéj

Termés:
A tok kupakkal reped fel, a lepel olyan hosszú, mint a tok, a kupak nem bibircses, csúcsi fogai rövidek, egyenesek. Magva kerek, sima, lapított, tompa fényű, fekete, átmérője 1,3 -1,8 mm, így a hazai Amaranthus fajaink között a legnagyobb

Csíranövény:
A sziklevél alatti rész rózsaszín vöröses. A sziklevelek szálasak, alul rövid nyélbe keskenyedők. Az első levél hosszúkás, fordított tojásdad vagy lapát alakú, széles, lekerekített csúcsú, kissé kicsípett, alul fokozatosan nyélbe keskenyedő. A levélnyél, s alul néha az erek is vörösesek. A következő levelek szélén keskeny fehéres szegély van. A leveleken a főér jól észrevehető, az oldalelágazás viszonylag kevés.

Kifejlett növény:
Egyéves, heverő szárú, elágazó növény. Levelei lapát alakúak, visszásak, tompa, lekerekített csúcsúak, nyélbe keskenyedő vállúak. A levél fényes, szálkahegyű, ép szélű. A levél széle, oldalerei fehér szegélyűek. Virágcsomói levélhónaljiak. Az előlevélke nem szúrós.

Elterjedés:


Nálunk az 1920-as évek óta terjed. Főleg a meszes homok-, hordalék- és lösztalajokon található. Kapásokban és szőlőben gyakoribb, főleg amióta triazin rezisztens biotípusának terjedését valószínűsítik. Emellett földutakon, házak mellett, parlagokon, vasutak mentén gyakoribb. Jelenleg még vannak szinte alig fertőzött megyék, pl. Heves, ahol előfordul ugyan, de teljesen jelentéktelen, az Alföldön gyakoribb.

2012. május 5., szombat

karcsú disznóparéj

Termés:
Az szőrös disznóparéjhoz hasonló, de a lepellevelek rövidebbek a toknál.

Csíranövény:
Az szőrös disznóparéjhoz hasonló, pontos elkülönítése egyelőre a kifejlett növényen lehetséges.

Kifejlett növény:

Egyéves, magas, erőteljes, a szőrös disznóparéjhoz hasonló növény. Alsó részében rendszerint kopasz, csak felül molyhos. A levél kopasz, fénylő. A felső virágcsomók itt is levél nélküli, végálló füzérben állnak, de a virágzat karcsú, sárgászöld, alul szaggatott. Előlevele szúrós árhegyű. A lepellevél a toknál rövidebb, hegyes.

Elterjedés:
Nálunk 1920 óta ismert, de elsősorban az utóbbi évtizedekben terjedt el. A legutóbbi időkben is terjedéséről szólnak, bár könnyen lehetséges, hogy mindössze arról van szó, hogy pontosabb felvételek készülnek, ahol a vegyes állományban már elkülönítik a két hasonló fajt. A Heves és Borsod megyei felvételezésekben, több esetben is az A. chlorostachys állománya volt a nagyobb

2012. április 13., péntek

fehér disznóparéj

Termés:
A kupakkal nyíló toktermés fedelének függeléke hosszú, keskeny szálas alakú. Lepellevelei olyan hosszúak, mint a tok. Magva fényes, fekete, lapos, kerek.Csíranövény:
A sziklevél alatti rész vöröses. A sziklevelek lándzsásak, 3-5 mm hosszúak, csúcsukon tompák, alapjuknál ék alakban keskenyednek el, szürkés sötétzöldek. Az első levél széles és rövid ovális, ép, a csúcsán kissé kicsípett, nagyon apró bibircsekkel a kicsípésben, alapjánál szintén ék alakban keskenyedik el. A levél középső ere rózsaszínűen áttetsző. A következő levelek az elsőhöz hasonlítanak, a csúcsukon nagyon rövid sertével.

Kifejlett növény:
Egyéves, közepes-magas termetű, terpedten ágas, ± kopasz, sárgászöld szárú növény. Levélnagysága erősen változó. Hosszúkás vagy tojásdad alakú levelei nyélbe keskenyedők, lekerekített csúcsúak, szálkáshegyűek, ép szélűek, bodros hullámos élűek. A virágcsomók levélhónaljiak, az előlevélkék hosszú, szúrós, szálkás hegyűek.
Elterjedés:
Homokos talajokon, de kötött réti agyagon is tömeges lehet, majd mindenütt előfordul, legalább szálanként, legritkább előfordulású a Középhegység területén. A talaj savanyúságát jól tűri. A többi disznóparéjhoz hasonlóan csak a felmelegedett talajban, eléggé későn csírázik, így a kalászosokban nincs jelentősége. A kapásokban érzi magát jól, erősen talajzsaroló növény.

2012. március 20., kedd

tavaszi daravirág

Termés:
A becőke hosszúkás tojásdad, hosszúsága szélességének kétszerese, sokmagvú. A bibeszál hiányzik. Kisfajokra való felosztása a becő körvonalainak változékonysága szerint történik.
Csíranövény:
A sziklevelek oválisak, aprók, 1,5-2 mm hosszúak, 1-1,5 mm szélesek, nyelesek. Az első, de a többi levél is ovális vagy fordított tojásdad alakú, 10 mm hosszú, nyeles, a későbbi levelek egyre inkább megnyúltak, hosszúkásak. A levelek tőlevélrózsában állnak, elágazó szőrökkel borítottak, erezetük párhuzamos.Kifejlett növény:
Egyéves, apró, tőlevélrózsás, csillagszőrös növény. Tőlevelei tojásdadok, hegyesek, nyélbe keskenyedők, ritkán fűrészfogasak. A tőlevélrózsából több tőkocsány fejlődik, rajta a hosszú nyelű, fehér virágok fürtben állnak.Elterjedés:
Száraz gyepekben, homokpusztákon, homoki réteken, szántókon, homoki szőlőkben közönséges.

2012. február 26., vasárnap

szakállas csormolya

Termés:
A tok kétrekeszű, benne két-két magot érlel. Magja 6-7 mm hosszú, a búzaszemhez hasonló, sima, barnáspirosas, később megfeketedő, rendkívül kemény. A mag csúcsa legömbölyített, tövén befűződött, világosabb szivacsos csappal, mely a köldök maradványa.
Csíranövény:
A sziklevél alatti szárrész hosszú, rendszerint vöröses árnyalatú. A sziklevelek nagyok, hosszúkás lándzsásak, csúcsuk lekerekített, válluk felé keskenyedők, majdnem ülők, igen apró pillás szőröket viselnek. Az első levelek keresztben átellenesen állnak, keskeny szálasak, hegyesek, ülők, sűrűn, apró szőrökkel borítottak.

Kifejlett növény:
Egyéves, alacsony, felálló és elágazó szárú, kopasz növény. Levelei keskeny lándzsásak, hegyesek, az alsók épek, a felsők fogazott szélűek. A virágfüzér mindenoldalú, tömött, a murvalevelek fogazottak, árhegyűek, zöldesek vagy fehéresek. A csésze bozontos szőrű, fogai rövidek, lándzsásak. A párta csöve hosszabb, halványsárga, torka nyitott.
Elterjedés:
A vetőmegtisztítás elterjedése óta előfordulása szórványos. Félélősködő, mint nemzetsége minden tagja. Elsősorban a löszön kialakult meszes mezőségi talajokon fordul elő, újabban főleg parlagokon, utak mentén. Egyes vizsgálatok szerint a gazdanövény jelenléte a csírázást serkenti.

2012. február 5., vasárnap

szúrós csorbóka

Termés:
A kaszat lapos, szegélye majdnem szárnyas, a bordák között sima. Színe barna, bóbitája, mint az előbbieké.
Csíranövény:
A sziklevél alatti rész rövid, felső részén fénylő sárgás. A sziklevelek rövid elliptikusak, majdnem kerekdedek, csúcsukon lekerekítettek, rövid nyelűek. Az első levél fordított tojásdad alakú, csúcsán szélesen lekerekített, alapjánál hirtelen keskenyedik el a viszonylag hosszú nyélbe. A levél elmosódottan szögletes, felül és a szélein apró bibircsekkel borított. A második levél hasonló, fokozatosan nyélbe keskenyedő, szélén határozottabban fogazott. A későbbi leveleken a levél széle kicsípett fogas, töviskés.
Kifejlett növény:
Egyéves, magas, a szelíd csorbókához hasonlító, kopasz vagy felül kissé gyapjas növény. Levelei épek vagy karéjosak, az alsók visszás tojásdad alakúak, tompák, egyenlőtlenül fogasak, nyélre futók. A felső levelek lekerekített, szíves vállal szárölelők, hegyesek. A levelek merevek, üvegszerűek. Virágai sárga színűek.
Elterjedés:
A szelíd csorbókával együtt gyakori, azzal együtt él, mindenütt előfordul.

2012. január 14., szombat

szelíd csorbóka

Termés:
A kaszat visszáslándzsás, sárgás barna, 3 mm, lapjain 3 hosszanti borda található. Kaszattermésének felülete a bordák között kereszt bibircses, ami a termésnek, gyenge fényt ad. A bóbita mintegy háromszor olyan hosszú, mint a kaszat, fehér, puha, könnyen lehulló szőrökből áll.Csíranövény:
A sziklevélalatti szárrész gyakran kékes vöröses, fénytelen. A sziklevelek oválisak vagy megnyúlt fordított tojásdadok, a nyél rövid, széles, szürkészöld. Az első levél kerekded, fordított tojás alakú, lekerekített csúcsú, a szélein elmosódottan szögletes, a szögletek csúcsán apró, ritkás tövises szálkákkal. Alul a levél hirtelen ék alakban keskenyedik el a hosszú 20-30 mm hosszú nyélbe. A második levél hasonló, de nagyobb, a szélein szálkásan fogazott.
Kifejlett növény:
Egyéves, magas, csöves, vastag szárú, ágas, kopasz növény, mely tejnedvet tartalmaz. Alsó levelei szárnyas nyelűek, épek vagy szeldeltek, ± tompa csúcsúak, fogasak. Szárlevelei nyilas vállal szárölelők, a levelek végső szelete dárda vagy háromszög alakú. A levél állománya viszonylag puha. Sárga virágú fészkei álernyőben állnak.Elterjedés:
Nálunk az egyik legközönségesebb nyárutói gyomnövény, csak a talaj felmelegedése után csírázik. Minden talajon előfordul, de a laza, száraz homokon csak szálanként található.