2011. január 25., kedd

útszéli bogáncs

Termés:
A kaszat 2,5-3,5 mm, keskeny ovális, lapított, csúcsánál kissé ferde, a bibecsonk rövid. Színe szürkés barnásfehér, esetleg olajzöld, gyöngysorrá szakadozó hosszanti csíkos.Csíranövény:
A sziklevélalatti rész rövid, megvastagodott. A sziklevelek széles tojásdadok, majdnem kerekdedek, 10 mm hosszúak, 7-8 mm szélesek, kissé húsosak, csúcsuk szélesen lekerekített, néha kissé kicsípett. A levélnyél igen rövid. Az első levelek hosszúkás lándzsásak, nyélbe keskenyedők, világos zöld színűek, széleiken fehéres tüskékkel, a lemezen a főér megvastagodott és kidomborodó. A következő levelek is hasonlóak, a széleiken merev tüskékkel és fogakkal.Kifejlett növény:
Kétéves, magas, elágazó növény, szára szaggatottan szárnyas és tüskés. Merev levelei hosszúkásak, alul zöldek, mélyen osztottak vagy szeldeltek, a szeletek újból karéjosak, hosszú tüskében végződők. A fészkek kisebbek, (2,5-3 cm), az ágak csúcsán rendszerint többesével vagy egyedül ülnek, vagy rövid kocsányúak. Fészekpikkelyei keskenyek, szálas lándzsásak, sárga tüskében végződők. A bóbita szőrei egyszerűek, alul gyűrűvé nőttek össze.
Elterjedés:
Elsősorban az utak mentén, töltéseken, legelőkön, parlagokon, nem művelt területeken fordul elő, de tőlevélrózsái megjelenhetnek a szántók szegélyében, ültetvényekben, pillangósokban.

2011. január 21., péntek

betyárkóró

Termés:
A kaszat hosszúkás (1-2 mm), lapos, színe sárgás, viaszosan áttetsző, igen finom, fehéres szőrök borítják, melyek száraz állapotban ráfekvők, nedvesen elállók. A bóbita fehéres, a termésnél közel háromszoros hosszúságú, töve nem alkot összefüggő koronát, csak hosszú szálakból áll.Csíranövény:
A sziklevél alatti szárrész gyengén fejlett, gyakran vöröses kékes. A sziklevelek aprók, oválisak, lekerekített csúcsúak, nyelesek. Az első levél rövid ovális, apró szőrökkel borított, széle rövid pillás, sötétszürkés zöld. A levélnyél hosszú és szőrös. A következő levelek alakja hasonló, de szőrösebbek, megnyúltabbak, oldalt egyes fogak találhatók. A levelek később tőlevélrózsát alkotnak, azaz látszólag körben állnak, a talajra terülve.
Kifejlett növény:
Egyéves, magas, felálló, kórós szárú, féltőrózsás növény. Felül erősen ágas, szőrös. Tőlevelei lándzsásak, hegyesek, tompán, ritkán fűrészfogasak, nyélbe keskenyedők, elálló szőrűek. Szárlevelei keskeny lándzsásak, hegyesek, ülők. Szennyesfehér, viszonylag kis fészkei nagy bugában állnak. Szálas murvalevelei kopaszok. A nyelves virágok nem, vagy alig hosszabbak a csöves virágoknál.Elterjedés:
Mindenütt, mindenféle talajon megél, de kedveli a homokos talajokat, s a szárazságot jól tűri. Elsősorban az ültetvényekben szaporodott el az utóbbi évtizedben a triazin rezisztens biotípusa, de sűrű állományai találhatók az utak mentén és ruderális területeken is.

2011. január 19., szerda

beléndek

Termés:
Toktermése 1,5-2 cm, barna, korsó alakú, kétrekeszű, sokmagvú, kupakkal nyílik. A mag apró, majdnem kerekded, szürkésbarna, lapos, éles, koncentrikusan álló bibircsekkel.
Csíranövény:
A sziklevélalatti szárrész nagyon gyengén fejlett. A sziklevelek keskeny lándzsásak, 8-10 mm hosszúak, 2,5-3,5 mm szélesek, alapjuk felé keskenyedők. A nyél 3-5 mm. az első levelek szórtan állnak. Az első levél tojásdad alakú, csúcsán tompa, alapjánál kissé szélesebb, s rendszerint kissé kékes levélnyélbe keskenyedő. A második levél széle már hullámos. A következő levelek hasonlóak, de jóval nagyobbak. A levelek nyele szőrös, gyakran kékes. Az erezet a levél fonák részén jobban kivehető, az oldalsó erek a levél szélén felfelé hajlanak. A csíranövény kellemetlen szagú.Kifejlett növény:
Egy vagy kétéves, közepesen magas, csöves, felálló szárú, enyvesen bozontos növény. Tojásdad levelei karéjosak vagy kanyargós élűek, a felsők ülők, az alsók szárnyas nyelűek. Rövid kocsányú, piszkos halványsárga színű, lila erezetű virágai nagyok, a torok bíbor-ibolya színű.Elterjedés:
Szántóterületeken ritkább, a kapásokban csak az egyéves alakja él meg. Trágyázott helyeken, utak mentén, parlagokon gyakoribb.

2011. január 18., kedd

nagy bakszakáll

Termés:
A kaszat 10-12 mm, a csőrrel együtt 26-30 mm, keskeny orsó alakú, kissé görbült, bordázott, a termésen a csúcs felé álló pikkelysorok vannak. Sárgásbarna, a bóbita mintegy 20 mm, sárgás, pelyhes szőrökkel.
Csíranövény:
A sziklevelek hossza változó, 30-40 mm-től kezdve elérhetik a 100 mm-t is, s mindössze 1-1,5 mm szélesek, fonál alakúak, hegyesek. Az első levelek is keskeny hosszúkásak, a széleiken alig észrevehető fogakkal, alul a főér és a két pár oldalér kidomborodik. A levelek kopaszok vagy szórtan apró szőrösek a a lemez szélein és alul a középső ér mentén. A csíranövény tejnedvet tartalmaz.

Kifejlett növény:
Kétéves, magas, felálló, ágas szárú növény. Szálas levelei alul kiszélesedők, kopaszok, ép szélűek, párhuzamos erűek, hónaljuk pókhálós. Magános fészkei alatt a kocsány kiszélesedő, belül üreges. A fészekpikkelyek egy sorban állnak, hosszabbak a virágoknál, lándzsásak, kihegyezettek. Virágai kénsárgák.Elterjedés:
Száraz, tápanyagokban gazdag homokos és laza vályogtalajokon mindenütt közönséges a nem művelt területeken. Az utóbbi években következetesen az ültetvényekben jelenik meg.

2011. január 13., csütörtök

átoktüske

Termés:
A termés illetve a szem egy 5-6 mm-es, tojás alakú, erősen tüskés burokba zárt. Ez a burok 2-4 füzérkét zár be, de csak egyetlen virág termékeny. A szúrós termés általában 2 (3) magot tartalmaz, színe a szalmasárgától a világos ibolyáig terjed. A termés tüskéi elállók vagy visszahajlók, az alsók többnyire rövidebbek és vékonyabbak, a felsők hosszabbak (akár 4-5 mm is lehet), alapjukon általában szőrösek.Csíranövény:
A legfiatalabb középső levél begöngyölt. A levél nyelvecskéje hiányzik, helyén rövid szőrök alkotta (0,5-1,5 mm) koszorú található. A levéllemez sima, lapos vagy csavarodott, szélei érdesek.

Kifejlett növény:
Egyéves, közepes termetű, lekönyöklő és legyökerező növény. Kopasz, a füzérkéi erősebben, a levélszélek gyengébben szőrösek. Levelei nagyobbak, fokozatosan keskenyedők, a levélhüvely felfújt, a nyelvecskét szőrkoszorú helyettesíti. A füzér rövid, benne kevés füzérke van.Elterjedés:
Adventív növény, a meleg homoktalajokat kedveli, így elsősorban a Duna-Tisza közi homokvidékeken terjedt el, helyenként nagyobb tömegben. Terjedését tüskés terméscsomói megkönnyítik. Terjedésében az emberek, állatok, a szállítás nagy szerepet játszik. Kellemetlen megjelenési formájával zavarja a termesztést és elsősorban a zöldségkultúrák ápolását.

mezei aszat

Termés:
A kaszat alakja az oválistól a hosszúkásig változik. Oldalt összenyomott vagy háti irányban görbült. Sárgásbarna, a csúcskorong gallérja világosabb sárga. A kaszat néhány igen finom, sima hosszanti barázdával gyöngyözött. Bóbitája selymes fényű, ágas szőrű, pillás.Csíranövény:
A sziklevél alatti rész piszkos vöröses színű. A sziklevelek majdnem négyszögletűek, a csúcsukon szélesen kicsípettek, alapjuknál ék alakúak, hosszú nyelűek. A sziklevelek erezete határozott, fehéres. Az első levél lándzsás, háromszögletes-tojásdad, alapjánál nyíl alakú. A levelek nyele hosszú, a lemez szélesebb vagy keskenyebb.Kifejlett növény:
Évelő, szaporító gyökeres, közepes magas termetű, felül ágas szárú, merev növény. Levelei változóak, lándzsásak, keskenyedő tövűek, szélesen karéjosak, hasadtak vagy épek, erősen szúrós tövises fogasak, kopaszak, vagy alul molyhosak. Virágai lila színűek, a fészkek kicsik (1,5-2 cm), sátor virágzatban állnak. A párta karimája tövéig ötcimpájú.Elterjedés:
A szántóföldeken, ültetvényekben az egyik legelterjedtebb gyomnövény, de a nem művelt területeken is mindenütt jelentős. Nitrogén és kötöttségjelző növény, a nedves, erősen kötött réti agyagtalajokon a legtömegesebb. a talaj tápanyag- és vízkészletét a végletekig kizsarolja.

2011. január 9., vasárnap

mezei árvácska

Termés:
Háromoldalú toktermése éréskor három kopáccsal hasad. Tojásdad magvai sárgák vagy sárgásbarnák, kissé fényesek.Csíranövény:
A sziklevél alatti szárrész gyengén fejlett, kissé kékes. A sziklevelek oválisak, enyhén tojásdadok, a csúcsukon lekerekítettek, rövid nyelűek. Az első levelek oválisak, tojásdadok, majdnem kerekdedek. Az első levél széle enyhén hullámos, a második levélnél ez kifejezettebb, és a levélnyél is hosszabb. A harmadik levél nagyobb, s oldalanként két széles, tompa fog található, mintha nagy fűrészfogas lenne. A felső fog széles, néha enyhén kicsípett. A negyedik levélen több a fog, csúcsa lekerekített, alapjánál kissé szíves. A sziklevelek és az első levél rendszerint kissé elszíneződnek, kékes violás színűek, a többi levél zöld, alul halványabbak.Kifejlett növény:
Egyéves, kis-közepes termetű, igen változó, gyéren szőrös növény. Alsó levelei kerekdedek, hosszú nyélbe keskenyedők, a felső levelek keskenyedők, szélük csipkés fűrészes. Legfelső levelei lándzsásak. Pálhalevelei ± szárnyasan szeldeltek. A sarkantyús szirom 7-15 mm, a virág hosszú kocsányon ül. A sárga (a felső szirom néha kék) szirmok a csészénél nem hosszabbak.
Elterjedés:
Mindenütt előfordul, szántókon, kertekben, ültetvényekben egyaránt, de a nem művelt területeken is rendszeresen kel, sőt tömeges lehet, elsősorban a savanyú talajokon. Jelentős gyomnövény főleg a Dunántúl nyugati részén, a hegyvidékek savanyú talajú szántóin, valamint a Nyírségben lehet.

háromszínű árvácska

Termés:
A toktermés háromélű, együregű, sok magvú, éréskor három csónak alakú kopácsra nyílik. Magvai világosbarnák, kissé fényesek, tojás alakúak, hosszuk 1,8 mm.

Csíranövény:
A csíranövénye nagyon hasonló a mezei árvácskáéhoz. A sziklevél széles trapéz formájú, csúcsa szélesen lekerekített, válla is kerekített, nyeles. A lomblevelek tojásdad alakúak, alapjuk levágott, szélükön gyengén, ritkásan csipkés fogúak. A csíranövény kopasz, kékeszöldes színű.Kifejlett növény:
A mezei árvácskára hasonlító, egyéves vagy évelő növény. A szirom legalább 15-20 mm, a csészénél legalább másfél-kétszer olyan hosszú. A felső szirmok ibolyaszínűek vagy kékek, de van csak sárga színű változata is.

Elterjedés:
Szórványosan fordul elő, a tápanyagban gazdag homok és vályogtalajokat kedveli.

bársonyos árvacsalán

Termés:
Termése négy makkocska, a makkocskák háromhasábúak, tojásdad tetraéder alakúak. Színe olajbarna vagy zöldesbarna, néha csak ritkásan fehéres foltok borítják, melyek porcelánszerűen fénylenek, máskor sűrűbben állnak, sőt egymással összefolynak. A makkocskák élei élesek.Csíranövény:
A sziklevelek kerekded szélesoválisak, a csúcsukon szélesen lekerekítettek és rendszerint kissé kicsípettek. A sziklevél alapja hegyes-füles (a kicsípés közepén kapcsolódik a nyél a lemezhez). Az első levelek kerekded tojásdadok, a csúcsukon és minden oldalon 2-3 tompa fog található. A levél nyele, mindkét oldala és széle rövid, szórt szőrökkel borított. Az erek az alsó oldalon elég erősen kidomborodnak. A következő levélpárok az elsőkhöz hasonlítanak.
Kifejlett növény:
Egyéves, kis termetű, tövétől dúsan ágas, felemelkedő szárú növény. Alsó levelei nyelesek, szíves kerekdedek, a felsők vese alakúak, ülők. A párta piros, kb. 1-1,5 cm hosszú, a csöve ± egyenes, a felsőajak szőrös. A csésze gyapjas bozontos.Elterjedés:
Az egész országban elterjedt, a szántókon, kertekben és ültetvényekben egyaránt megtalálható. A piros árvacsalántól eltérően nem csak ősszel csírázik, hanem év közben is folyamatosan csírázik és virágzik.

piros árvacsalán

Termés:
Résztermése makkocska, hasonlít a L. amplexicaule terméséhez, de kissé hosszabb, és élei még élesebbek. Színe olajbarna vagy zöldessárga, sima, ritkás fehéres szeplők borítják.Csíranövény:
A sziklevelek majdnem kerekdedek, csúcsukon lekerekítettek, néha kissé kicsípettek, vállukon kerekded kicsípéssel fülesek, hosszú nyelűek. Az első levelek kerekdedek, alapjuknál szív alakúak, a széleiken csipkés fogasak. A levéllemez színe puhán szőrözött, a fonák majdnem kopasz. A lemezen a középső ér és a hurkolódó oldalerek jól kivehetőek, az erek a lemez alsó felületén erősen kidomborodnak. A levelek nyele hosszú és szőrözött. A következő levelek az elsőkhöz hasonlítanak. A kezdetben fejletlen sziklevél feletti internódium később megnyúlik, négyélű lesz és rövid szőrökkel borított.
Kifejlett növény:
A sziklevelek majdnem kerekdedek, csúcsukon lekerekítettek, néha kissé kicsípettek, vállukon kerekded kicsípéssel fülesek, hosszú nyelűek. Az első levelek kerekdedek, alapjuknál szív alakúak, a széleiken csipkés fogasak. A levéllemez színe puhán szőrözött, a fonák majdnem kopasz. A lemezen a középső ér és a hurkolódó oldalerek jól kivehetőek, az erek a lemez alsó felületén erősen kidomborodnak. A levelek nyele hosszú és szőrözött. A következő levelek az elsőkhöz hasonlítanak. A kezdetben fejletlen sziklevél feletti internódium később megnyúlik, négyélű lesz és rövid szőrökkel borított.Elterjedés:
A humuszban gazdag, homokos vályogtalajokat kedveli, az egész országban elterjedt. Szántóföldeken, kertekben és szőlőkben egyaránt előfordul. Magvai jól csíráznak, de csak egy csírázási periódusuk van.

kanadai aranyvesszőfű

Termés:
A kaszat ék alakú, 1 mm hosszú, sárgásszürke.
Csíranövény:
A sziklevelek hosszúkás tojásdad alakúak, lekerekített csúcsúak csaknem ülők. Az első levél hosszúkás tojásdad alakú, szélein elmosódó fogakkal, a csúcsi fog határozott. A levélnyél hosszú, a levéllemez apró szőrökkel borított. A további leveleken a ritkás fűrészfogak kifejezettebbek, a levelek ékvállúak, hosszú nyelűek s szőrözöttek.Kifejlett növény:
Évelő, tarackos, magas, felálló szárú, a magas aranyvesszőhöz hasonlító növény. Szára rövid szőrű, levelei hosszúkás lándzsásak, hosszan kihegyezettek, elsősorban a fonákon pelyhesek. A sárga fészkek alkotta bugás fürt piramis alakú. Virágai sárgák. A hozzá hasonlító S. gigantea, magas aranyvessző levelei alul kopaszok, keskenyedők, a fészkek pedig egyoldalú, bugás, ívesen hajló fürtökben állnak.

Elterjedés:
Dísznövényként hozták be és elvadult. Többfelé meghonosodott. Elsősorban nedves, üde, jó vízellátottságú talajokon, ártereken, patakok mellett, ligetekben, láperdőkben fordul elő. A másik faj, a magas aranyvessző szintén gyakori az Alföldön és a Dunántúlon.

nagy aranka

Termés:
A tok kissé lapított gömb alakú, fala elhúsosodik, szabálytalanul nyílik. A mag széles tojásdad, sárgásbarna vagy barna, finoman érdes, 1,2-1,4 mm. A arankafélék között a legsimább magja van.

Csíranövény:
Sziklevél nélküli 7-8 mm hosszú, fonálszerű képlet. A gyökér el nem ágazó, csak víztartási és támasztó funkciója van. A fonálszerű rész körkörösen kereső mozgást végez, így keresi meg a gazdanövényét, mellyel érintkezve szívógyökereket bocsát a gazdanövénybe és rátekeredik, miközben a gyökérrész az első két nap után elhal.Kifejlett növény:
Egyéves, vastag, narancspiros, elágazó szárú növény. Virágai zöldesfehérek, tömött fejecskében állnak. Bibeszál kettő van, végei gömbösek. A párta a csészéből alig áll ki.

Elterjedés:
Az Alföldön és a Dél-Dunántúlon gyakoribb, de mindenütt előfordul, sok gazdanövénye van. A herefélék mellett megtalálható a paprikán, paradicsomon, a tökféléken, burgonyán és káposztaféléken. A Leguminosae család nem a legfontosabb gazdanövénye. A gyomnövények között elsősorban a Chenopodiaceae, Polygonaceae, Compositae és Umbelliferae család növényein élősködik.

kis aranka

Termés:
A tok gömbös. A mag apró, 0,6-1,0 mm, kerek vagy tojásdad, az élek tompák. Szürke vagy barnás szürke.

Csíranövény:
A nagy arankához hasonló.

Kifejlett növény:
Pirosas vagy sárgás, vékony, elágazó szárú növény. Foltjai vastag nemezszerűek. Fehéreslila virágai tömött fejecskében állnak. A két bibe fonalas, hosszabb. A porzók kiállnak a pártából. A csésze rövidebb a párta csövénél.
Elterjedés:
Az egész országban gyakori. A pillangós takarmánynövények veszedelmes élősködője, de sokféle gyomnövényen is megtalálható, kedveli a Labiatae, Umbelliferae, Leguminosae, Rubiaceae családot.

angolperje

Termés:
A toklászos szem 5-7 mm. A toklász szálkátlan, a pelyva a toklásznál legfeljebb felényivel hosszabb. Színe sárgásszürke, szürkésbarna.Csíranövény:
A fiatal levél begöngyölődött. A levelek felszíne és a fonák sima, a fonák fénylő, a főér kiáll.Kifejlett növény:
Évelő, közepes termetű, zöld, gyepes növény, tövén lekönyöklő. A levélhüvely sima, kopasz, a lemez lassan keskenyedő, mindkét oldalán sima, fonáka fényes. A füzér tengelye ívesen hajló, a gerince sima, a füzérkék a tengelyhez élükkel simulnak, ülők, egy pelyvalevelük van.Elterjedés:
Nem művelt területeken, réteken, legelőkön az egyik legjobb takarmányt adja. Füvesítésre is szívesen alkalmazzák. Az évelő pillangósokban telepedhet meg, és az ültetvényekben lehet tömeges, ha a sorokat mechanikailag nem művelik.

tavaszi aggófű

Termés:
Kaszattermése 2-2,6 mm, bordás, szőrös, hasonlít a közönséges aggófű terméséhez, de valamivel egyenletesebben vastag, a bordák száma kevesebb, de azok erősebbek. A csúcsgallérból a bibecsonk kiáll, jól látszik.Csíranövény:
A sziklevelek keskeny hosszúkás lándzsásak, 6-8 mm hosszúak, 2 mm szélesek, tompa csúcsúak, alul nyélbe keskenyednek. Az első levelek hegyesek, tojásdad alakúak, fűrészfogasak, nyélbe keskenyedők. A lemez és a nyél hosszú, soksejtű szőrökkel borított. A későbbi levelek kissé megnyúltabbak, fogazatuk egyre erőteljesebb.Kifejlett növény:
Egyéves, alacsony közepes termetű, ágas szárú, erőteljes növény, pókhálósan gyapjas szőrözettel. Levelei kissé bőrneműek, hosszúkás tojásdad kerületűek, öblösen, szárnyasan hasadtak, osztottak. A felső levelek füles vállal szárölelők, a levelek gerince fogas élű. Sárga sugárvirágai legalább akkorák, mint a fészek örve, elállóak, keskeny tojásdadok. A külső fészekpikkelyek fekete csúcsúak.Elterjedés:
Elsősorban homokos területeken, ültetvényekben és nem művelt területeken, így vasutak mentén is tömeges lehet. Adventív növény, terjedőben van.