mezei csorbóka

Termés:
A kaszat hosszúkás, 2,5-3,5 mm, mindkét lapján öt éles egyenlő vastag hosszborda található, sötétbarna színű. A bóbita mintegy háromszor olyan hosszú, mint a kaszat, fehér, puha, könnyen lehulló szőrökből áll.Csíranövény:
A sziklevelek rövid elliptikusak, s csúcsukon alig észrevehető apró bemélyedéssel, nyelük rövid. Az első levél hosszúkás, fordított tojásdad, felül kiszélesedő, a csúcsán szélesen lekerekített, alul fokozatosan keskenyszárnyas nyélbe keskenyedik, szélein apró, lefelé irányuló hegyes fogak találhatók, melyek a levél alsó részén jelentősebbek. A második levél hasonló, de kicsípetten fogazott, nagyobb számú és nagyobb fogakkal, kopasz, fényes zöld. A következő levelek serteszőrösek, egyenlőtlenül kicsípetten fogasak a széleiken.Kifejlett növény:
Évelő, magas, felálló, belül üres, bordás szárú, felül mirigyszőrös növény. Tejnedvet tartalmaz. Levelei keskeny hosszúkás lándzsásak, szélesen, öblösen karéjosak vagy hasadtak, osztottak, aprón fogazottak. Levelei kopaszok, kissé merevek, alapjuk felé keskenyedők, a szárlevelek lekerekített vállal szárölelők. Sárga virágú fészkei szártetőző álernyős virágzatban állnak. A virágzat mirigyszőrös.

csillagpázsit

Termés:
A pelyvák éréskor a fiizéren maradnak. A toklászos szem 1,8-2 mm hosszú, mindkét végén hegyes. A háti toklász csónak alakú, pergamenszerűen sima, gyenge fényű. A hasi toklász keskeny, lapos, csupán a keskeny hasi oldalt zárja le. A csupasz szem 1 mm hosszú, lapított, barna színű.

Kifejlett növény:
Évelő, tarackos, a földön kúszó növény, csak a virágzat emelkedik fel. Levelei rövidek, hegyesek, kemények, a levélnyelvecske pillás szőrű. Virágzata füzéres ernyő (ujjas), füzérkéi ibolyásak, a virágok aprók. A füzérkék oldalról összenyomottak, a füzér tengelyén egyik oldalon egyesével állnak. Két pelyvája csónak alakú.
Elterjedés:
A homokpuszták, legelők növénye. A száraz helyeken, meszes homokon és löszös mezőségi talajokon gyomosít. A savanyú, hideg agyagtalajokat nem kedveli. Szántóföldön és az ültetvényekben szaporodhat fel foltonként, táblarészenként. Irtása nehéz. Könnyű homokon gátolja az eróziót. Bírja a taposást, így igénytelenebb gyepek erősítője lehet.

csillaghúr (olocsán)

Termés:
Toktermése megnyúlt, tojásdad alakú, a csészénél hosszabb. A tok hátrafelé hajló hat foggal nyílik. A mag nagyobb, 0,6-1 mm, széles szív alakú, sárgásbarna, melyet fehéres bibircsek borítanak.Csíranövény:
A sziklevelek oválisak, 2-3 mm hosszúak, 1-2 mm szélesek, a csúcsukon hegyesek, a nyél 2 mm. Az első levelek átellenesen állnak, fordított tojásdad alakúak, csúcsukon lekerekítettek, hosszú, széles nyélbe keskenyedők. A levélnyél ritkásan szőrözött. Az egész csíranövény jellegzetesen kékesszürke színű.
Kifejlett növény:
Egyéves, apró, felálló szárú, kopasz, kékesszürkén hamvas növény. Szárlevelei elliptikusak, vagy lándzsásak, ülők. Fehér virágai hosszú kocsányúak, álernyőben állnak. A terméses kocsány lehajló, de éréskor visszahajlik.
Elterjedés:
Kora tavasszal gyakori, közönséges, száraz legelőkön, utak mentén, de a kertekben és az ültetvényekben is.

nagy csalán

Termés:
A makkocska termés 1-1,2 mm, tojásdad alakú, oldalról összenyomott, az alapja lekerekített, csúcsa hegyes, rajta az apró gomb a bibecsonk. Sárga vagy sárgásszürke, fénytelen, sima.Csíranövény:
A sziklevél alatti szárrész fehéres zöldes. A sziklevelek széles tojásdad alakúak, gyakran majdnem kerekdedek, nyelesek, a csúcsukon enyhén kicsípettek, alapjuknál lekerekítettek vagy kissé szív alakúak, s főleg alul szőrözöttek. Az első levelek átellenesek, nyelesek, hosszúkás tojásdad alakúak, nagy és mély fűrészfogasak. A csúcsi fog ± hasonló nagyságú, mint az oldalsó fogak. Minden levél csípős szőrökkel borított.Kifejlett növény:
Évelő, tarackos, nagy termetű, bokros növény. Négyszögletű szára belül üres, a növény egyszerű és fullánkszőrökkel borított. Keresztben átellenes levelei hosszúkás tojásdadok, nyelesek, durván fűrészfogasak, a végső fog sokkal nagyobb a többinél. A levél pálhái keskenyek és szabadok. A levél válla szíves vagy lekerekített. Általában kétlaki. Virágai levélhónalji füzérekben állnak. A hímvirágok füzérei felállók, rövid oldalágasak, a nővirágok füzérei hosszabb oldalágúak, lecsüngők.Elterjedés:
Gyakori az egész országban, a szerves anyagokban gazdag, üde, humuszos talajokon. Elgyomosodott erdőkben, erdőszéleken, irtásokon, bozótos helyeken, nádasokban, ligeterdőkben tömeges és igen kellemetlen gyom lehet. Könnyen kigyomlálható, a mélyebb talajforgatást nem viseli el.

apró csalán

Termés:
A makkocska termés 1,8-2 mm, széles, hegyes tojásdad alakú, erősen lapított, éles szélű, szegélyezett. Egyik oldala enyhén domború, ormós. Alul szívesen bemélyedt. Színe sárga vagy sárgásszürke, sima, gyengén fényes, enyhén pontozott.
Csíranövény:
A sziklevél alatti szárrész halványzöld. A sziklevelek 2,5-3 mm hosszúak, széles tojásdad alakúak vagy enyhén szív alakúak, a csúcsukon apró kicsípéssel. Alapjánál gyorsan keskenyedik a hosszú, 3-5 mm-es nyélbe. A nyél és a lemez apró, fehér szőrökkel borított. A sziklevél erezete kivehető. Az első levelek átellenesek, széles tojásdad alakúak, az alapjuknál lekerekítettek, vagy ékvállúak. A levelek a széleiken fűrészfogasak, csúcsuk hegyes. Az összes levél serteszőrös, ezek között un. csalánszőrös, melyek fehéres zöldes bibircseken ülnek. A levelek erezete kifejezett, az oldalsó erek ívesen hajlók.Kifejlett növény:
Egyéves, felálló, négy élű szárú, kis-közepes termetű, mindenütt csalánszőrös növény. Keresztben átellenes levelei tojásdadok vagy elliptikusak, nyelesek, durván fűrészfogasak. Egylaki. Apró, zöld leplű virágai levélhónalji vegyes füzérekben fejlődnek.Elterjedés:
Mindenütt közönséges az emberi települések körül, elsősorban a nitrogénben gazdag kertekben, trágyadombok körül, utcákon, árkokban. Elsősorban az elhanyagolt, műveletlen kertekben, ültetvényekben fordul elő nagyobb tömegben, de a rendszeres talajművelést nem bírja.

cickafark

Termés:
Kaszattermése 1,4-2 mm hosszú, lapos, gyengén ék alakú, a kaszat üres csúcsa és a szegélye fehéres, selymes fényű. A szegély a csúcs felé ívelt, kissé bemélyedt és fogban végződik.
Csíranövény:
A sziklevelek kicsik, majdnem kerekded vagy széles tojásdad alakúak, ülők. Az első levelek hosszúkásak, lándzsásak, hosszan nyélbe keskenyedők, oldalt 1-2 pár foggal, a csúcsi fog nagyobb. A levelek mindkét oldalon szórt, rövid szőröktől molyhosak, széleiken pillásak. A harmadik, negyedik levél szintén átellenesen áll, körvonalai hosszúkás lándzsásak, szárnyasan szeldeltek, a szeletek fogakat viselnek, s erősebben molyhosak. A későbbi levelek két-háromszorosan szárnyasan szeldeltek, a levélszeletek hegyesek, tojásdadok vagy lándzsásak, vagy ár alakúak.Kifejlett növény:
Évelő, közepes termetű, tarackos, felül elágazó szárú, gyengén gyapjas, szőrös növény. A középső szárlevelei hosszúkás lándzsás kerületűek, két-háromszorosan szeldeltek. Virágai apró fészkekben, sátorvirágzatban állnak a szár csúcsán. A fészekörv 3-4 mm hosszú, 2-3 mm széles. Sugárvirágai fehérek, néha rózsaszínűek.

Elterjedés:
A Dunántúlon és az Északi Középhegységben gyakori, másutt szórványosabb előfordulású. Az A. collina faj közönséges az egész országban, Ujvárosi e két fajt összevontan tárgyalta. A különbség a két faj között csekély, az A. collina levele csak 1-2 cm széles, cimpái jobban összeborulók, merevebbek. Gyomként csak a pillangósokban és a gyepekben lehet káros, egyébként fűszer és gyógynövénynek számít.

foltos bürök

Termés:
Termése ikerkaszat, a féltermés tojásdad, öt kiálló bordával, keresztmetszete nagyjából ötszögű. A bordák élesek, csaknem simák vagy hullámosan fogazottak.
Csíranövény:
A szikalatti rész kékesvöröses, a sziklevelek keskeny hosszúkásak, 10-15 mm hosszúak, 4-6 mm szélesek, csúcsuk felé keskenyedők, tompák. A nyél hossza a lemezével egyezik meg. A sziklevelek erezete határozott, feltűnő, az oldalsó erek többsége ívesen a csúcsig fut. Az első levél páratlanul szárnyasan hasadt, szeldelt, a szeletek lándzsásak, a levélnyél hosszú, mintegy 20 mm. A levelek erei vékonyak, fehéresek.Kifejlett növény:
Kétéves, karógyökerű, magas, erőteljes, kopasz, üreges szárú növény. A szár hosszbarázdás, alul liláspirosan foltos. Erős szagú. Levelei nagyok, többszörösen szeldeltek, a felsők fehér szegélyű levélhüvelyeken ülnek. A gallér és gallérka levelek megvannak. Virága fehér.
Elterjedés:
Elsősorban nem művelt területeken, utak mentén, erdőszéleken, táblaszéleken fordul elő, de egyre gyakoribb a különböző vetések forgóiban.

szöszös bükköny

Termés:
A hüvely 20-30 mm hosszú, erősen lapított, sárgásbarna, kopasz, általában 4-7 magvú. A mag gömbölyű, fekete, sima, nem fényes, de helyenként kisebb nagyobb szabálytalan fényes foltokkal.Csíranövény:
Az első levelekből csak az apró, ár alakú pálhalevél található meg. Az első valódi leveleket két pár levélke alkotja. A levélkék szálasak, hegyesek, aprón szőrösek, az alsó pár általában nagyobb. Az első levelek pálhái keskeny ár alakúak, a következő leveleknél nyíl alakúak.Kifejlett növény:
Egyéves, ágas, kapaszkodó, szegletes szárú, gyapjas, bozontos szőrű növény. Ibolyakék virágai sokvirágú levélhónalji fürtben állnak, a fürt a murvalevélnél nem hosszabb. A csésze fogai egyenlőtlenek, az alsó három fog megnyújtott, bozontos, pillás élű.Elterjedés:
Elsősorban a sovány, laza homoktalajokon gyakoribb, szálanként mindenütt előfordulhat, de csak herbicidekkel nem kezelt területeken.

szennyes bükköny

Termés:
A hüvely hosszú, 35-50 mm, 5-10 magvú, hengeres, egyenes, fekete, rövid szőröktől pelyhes. A mag pirosas barna, apró, sötét foltokkal, lapos lencse alakú. Csíranövény:
Az első levelek kettősek, 20-30 mm hosszúak, keskeny lándzsásak, hegyesek. A második, harmadik pár levélke is hasonló, a levél nyele rövidebb, mintegy fele akkora, mint a levélkék hossza.

Kifejlett növény:
Egyéves, felemelkedő, kapaszkodó, kevés ágú növény. Levelei 5-6 levélkepárosak, a levélkék alul visszás tojásdadok, felül hosszúkásak. A levelek hónaljában 1-4, fehéres sárga színű, barnássárga vitorlájú virág ül, a vitorla kopasz. Az alsó pálhalevelek fogazottak. Elterjedés:
Kalászosokban, szőlőkben (Badacsony, Somló), parlagokon fordul elő.

borzas bükköny

Termés:
Fontos határozóbélyeg a 8-10 mm-es, rendszerint kettő, de gyakran csak egy magvú, éretten sötétbarna, fekete, érdesen szőrözött hüvely. A mag kerek, vagy tompán négyszögű, oldalról kissé összenyomott, világos szürkészöld vagy sárgászöld alapon sötétszeplős, fényes. A köldök a mag kerületének kétötöde.Csíranövény:
A két alsó levél helyén csak pálhalevelek vannak. Az első lomblevél szárnyasan összetett, két pár levélke alkotja. A levélkék hosszúkás lándzsásak, hegyesek, a csúcson apró szálkával. A két csúcsi levélke között egy rövid szálkaszerű kacs fejlődik. A pálhalevelek aprók, lándzsásak, ár alakúak. A második levél az elsőhöz hasonló, de a kacs hosszabb lehet, néha a 30 mm-t is elérheti, s a két levélkepár egymástól valamivel távolabb áll.Kifejlett növény:
Egyéves, vékony szárú, lefekvő vagy kapaszkodó növény. Virágai 2-8 (10) virágú levélhónalji fürtben állnak, fehéresek vagy halványkékek, a fürt a csúcsán szálkaszerűen végződik. Levelét többnyire 6-8 (10) pár nyeles, szálas, lekerekített levélke alkotja. A levélgerinc többágú kacsban végződik, a hüvely kicsi, 1-2 (3) magvú, feketés, rövid szőröktől pelyhes.
Elterjedés:
Savanyú talajokon, elsősorban a Dunántúlon fordul elő. A herbicidekre érzékeny növény, elsősorban vegyszerekkel nem kezelt területeken fordul elő.

kék búzavirág

Termés:
Kaszattermése hosszúkás, oldalról kissé összenyomott, egyenes, hosszában csontfehér vagy kékesszürke fehér sávokkal csíkozott. Talphege majdnem a középvonaláig ér, tarajszerűen duzzadt, élesen kiálló, sárga, töve szőrös. A csúcs pereme, a talpheg környéke és a középcsík sárga. Porcelánszerűen sima, fényes. A fehér, narancs- vagy vöröses színű, finoman fogacskás szőrökből álló bóbita majdnem akkora, mint maga a kaszat, de a szőrök kifelé fokozatosan rövidülnek.Csíranövény:
A sziklevelek hosszú oválisak vagy fordított tojásdadok, csúcsukon lekerekítettek, gyakran kissé kicsípettek, sötétzöldek, 10-15 mm hosszúak (néha még hosszabbak), fénytelenek, kissé húsosak, alul nyélbe keskenyednek. Az első levelek átellenesek, hosszúkásak, a csúcsukon hegyesek, alapjuknál fokozatosan hosszú nyélbe keskenyednek. A levelek felfelé irányulnak, épek, minden oldalon 2-3-4 rövid fog van, s a fogakon nagyon apró, sötétbarna bibircsek ülnek. A levelek felülete kezdetben mindkét oldalon, a későbbiekben főleg alul hosszú, fehéres szőrökkel borított, szinte pókhálósak, majdnem fehéres gyapjas nemezesek. A következő levelek már szórtak, hosszúkásak és alul nemezszerűen molyhosak.Kifejlett növény:
Egyéves, vékony, közepes termetű, elágazó növény, szürke szőröktől pókhálós. Alsó levelei lándzsásak, nyélbe keskenyedők, távol fogasak, vagy karéjosak, osztottak. A felsők ép szélűek, szálasak, ülők. Kék virágú fészkei magánosan ülnek. Fészekpikkelyeinek háta nem bordás, a külsők tojásdad alakúak, csúcsukon háromszögű, fekete függelékkel, barna vagy ezüstös, rövid rojtokkal.Elterjedés:
Az egyik legismertebb gyakori szántóföldi gyomnövény. Elsősorban ősszel csírázik, így a gabonafélékben fordul elő, bár a vegyszeres gyomirtás nyomán jelentősége csökkent. Csapadékos időben szálanként mindig kel, így bárhol előfordulhat. A laza, tápanyagban gazdag homok - és vályogtalajokat kedveli

nagy bojtorján

Termés:
A kaszat 6,5-7,5 mm, hosszúkás, laposabb, hosszanti bordákkal. Szürke vagy világos barnás színű, benyomott sötét foltokkal.Csíranövény:
A sziklevélalatti rész megvastagodott, húsos, esetenként vöröses. A sziklevelek nagyok, 30-35 mm hosszúak is lehetnek, fordított tojásdad alakúak, lekerekített csúcsúak, alul hosszú nyélbe keskenyedők. Az első levél széles tojásdad alakú, majdnem kerekded, csúcsa tompa, kissé kicsípett is lehet, válla szíves, a levélnyél hosszabb, mint a lemez, alul kissé vörösödhet. A levél fő és az oldalsó erei kifejezettek, bemélyedők, felülete ráncosnak tűnik, a levél széle enyhén hullámos.
Kifejlett növény:
Kétéves, vastag, húsos gyökerű, magas, elágazó, erőteljes, bordázott szárú növény. Alsó levelei nagyok, nyelesek, szíves tojásdadok, szíves vállúak, hegyes csúcsúak, egyenlőtlenül fogazottak. A levél a fonákon molyhos, nyele tömött. A fészkek hosszú kocsányúak, gömbölyűek, sátorban állnak. A fészekpikkelyek ± kopaszok, a csúcsukon horogszerűen hátrahajlók, keskenyszálasak. A virágok bíborpirosak.Elterjedés:
Mindenütt közönséges, elsősorban a nem műveltterületeken, utak mentén, trágyás, szerves anyagban gazdagabb helyeken. A szántókon csak tőlevélrózsái találhatók meg, a művelést nem bírja.

kúszó boglárka

Termés:
Az aszmagcsoport gömb alakú. Az aszmagok ferdén fordított tojásdad alakúak, laposak, szegélyük keskenyebb. A csőr egyenes vagy enyhén görbült, az aszmag hosszának mintegy harmada. Az aszmag felülete világosbarna, gyengén domborodó.Csíranövény:
A sziklevelek tojásdad alakúak, lekerekítettek, nyelesek, 5-7 mm hosszúak. Az első levelek hármasan hasadtak, szélességük azonos, vagy kissé nagyobb a magasságuknál, s a három részen apróbb fogak találhatók. A levelek felül és széleiken rövid, szórt szőröket viselnek. A későbbi levelek többszörösen szeldeltek.

Kifejlett növény:
Évelő, bojtos gyökérzetű növény. Leveles indái a csomóknál legyökereznek. Tőlevelei hármasan összetettek, a középső levélke nyele hosszabb, a levélkék szabálytalanul fogasak. Csészelevelei a szirmokhoz simulók. Virágai nagyobbak, fénylő aranysárgák.
Elterjedés:
Nedves területeken, gyepekben gyakori. A magas talajvízszintet jelzi. Indáival is jól szaporodik. A rendszeres talajművelést rosszul tűri, a tarlókon gyakoribb lehet. Réteken kiszorítja az értékesebb füveket. Zölden mérgező, szárítva takarmányozható. Szénája ugyan nem mérgező de tápértéke csekély.

buborcs boglárka

Termés:
Az aszmagcsoport kerekded, az egyes aszmagok laposak, tojásdad alakúak, rövid csőrűek. A csőr egyenes, vagy enyhén görbült. Az aszmag szegélye éles, sárgásbarna, a felülete sötétbarna és finoman pontozott.
Csíranövény:
A sziklevelek tojásdad alakúak, 5-6 mm hosszúak, lekerekített csúcsúak, rövid nyelűek, kissé húsosak. Az első levél körvonalai majdnem négyszögletűek, a csúcsán három fogú, a fogak kicsípése majdnem egyenes, enyhén domborodó. A későbbi levelek tenyeresen szeldeltek, merev szőrösek.Kifejlett növény:
Egyéves, a hagymás boglárkához hasonlító bojtos gyökerű növény. A csészelevelek virágzáskor éppúgy hátratörtek, de a növény gyakran kopasz, vagy ritka elálló szőrökkel fedett. Az aszmagtermés csőre egyenes. Alsó levelei nyelesek, hármasan szeldeltek, a nagyobb és nyeles középső szelet további hármas tagolást mutat. Felső levelei ülők, keskeny szeletekre szeldeltek.

Elterjedés:
Nedves szántókon az egész ország területén bárhol előfordulhat. Elsősorban feltört, vagy taposott legelőkön lehet gyakori, a művelt területeken szálankénti előfordulású. Zölden mérgező, szárítva nem ártalmas.

vetési boglárka

Termés:
Aszmagtermése nagy (4-7 mm), lapos, világosbarna, oldalain tüskés vagy bibircses. A termés csúcsán enyhén görbülő csőr található. Egy terméscsoportban 4-8 részterméske található.Csíranövény:
A sziklevelek széles oválisak, enyhén tojásdad alakúak, csúcsukon lekerekítettek, alapjuknál széles nyélbe keskenyedők. A levélnyelek alapjuknál levélhüvelyszerű csővé nőttek össze. Az első levél fordított tojásdad alakú, széles csúcsán rendszerint öt széleslándzsás foggal, melyek közül a középső a legnagyobb (stilizált tulipánrajzhoz hasonlít a levél). A következő levelek az elsőhöz hasonlítanak, de a fogak száma hét is lehet. A harmadik negyedik levél már hármasan osztott lehet. A csíranövény színe sárgászöld.Kifejlett növény:
Egyéves, hengeres szárú, felső részében elágazó, csaknem kopasz növény. Tőlevelei épek, hosszú nyelűek, lapát alakúak, csúcsukon fogasak. Későbbi levelei rövidebb nyelűek, hármasan szeldeltek, a szeletek is tovább tagoltak, a szeletek keskenyebbek. Virágai apróbbak, halvány citromsárgák. A virágkocsány és a sárgászöld csészelevelek szőrösek.Elterjedés:
Az országban mindenütt gyakori, de gyakoribb a kötött alföldi talajokon, s a nedvesebb, jó vízellátású területeken. Jellegzetes gabonagyom.